2009. jan. 2. 0:44 - írta Latyak

- volt, hogy hatkor keltem és hétkor már buszoztam, másfél órát, aztán nyolckor már órán ültem, kettő körül meg átmentem színházazni, a vonat meg tizenegykor indult haza és mindig az állomásra való begördüléskor aludtam el, keltett a takarító, az is előfordult, hogy a garázsból gyalogoltam ki, fél egy volt mire hazaértem, aztán reggel meg keltem, és azt hittem: ez igen; apám meg két munkahelyen dolgozik

- érettségi után volt ez, 2006-ban, de hamarosan kolis lettem és elfelejtettem milyen dolog olvasni vagy tanulni az éjféli vonaton, viszont vettem egy kamerát

- ma meg már kikérem magamnak, ha az irodistánk úgy áll neki az ügyintézésnek: "úgysem fog sikerülni, hát nem tudom, azt nem lehet" és lemaradok három osztálytársam családfájáról, mert én intézem a kivetítőt, csak egy használható van, nem is a mi tanszékünkön, mert nem mer a sarkára állni az iskola, nem mindig akarják komolyan venni, és mint vidéki leírhatom, hogy azért, mert vidéki, még a dohányzó ajtaját is bezárja a portás éjfélkor és átmegy egy másik portára leadni a kulcsokat, hatot vagy hetet, de mi van ha fél egykor kérem el a teremkulcsot, egyáltalán mi van a teremben, miért nem tudja a koli portája, hogy kik tanítanak nálunk, akiknek a seggét a legjobban kéne fényezni, már csak a kulcsok miatt is, kis híjja van, hogy a Rusznyáktól nem kérik el a kolikártyáját, ha netán arra jár, és vajon megvéd majd az iskola, ha tényleg lemegyek fél egykor a terembe, de már a portánál elakadok, mert a csóka nem adja oda a kulcsot - de neki mi köze a kulcshoz - és ezért mérgemben berugom az sulit és a kolit összekötő folyosó üvegajtaját, mert olvastam a Száll a kakukk fészkében, meg mert színész szakos vagyok, és ezt nem értenék meg a kolisok, a diákok sem, a csókafélék sem, hogy én fél egykor le akarok menni a terembe, ahol zongora van, ahol hely van, ami feketesége ellenére szivárványszínű az egész öt emeletes kolihoz képest, akkor majd hagynak kirugni a koliból vagy az egy olyan alkalom lesz, amikor az irodistánk nem úgy áll neki az ügyintézésnek, hogy "úgysem fog sikerülni"

- alaposság, igényesség: egy színházi iskola nagyon hamar elordítja ezeket a szavakat diákjainak, ezért is félnek tőlünk a velünk egykorúak, mert mi nem akarunk átlagosan gondolkodni, még a kajálásról sem, és ezt nem a sál meg a színész szak diktálja, hanem az igényesség, a 22 évemről és a környezetemről való aktív gondolkodás, hogy ne csak annyit tudjak írni az IwIw más emberekről fogalmazható vélemény rovatába: "naon szerizlek"

- nem tudom mi van a budapesti egyetemen, de elmegyek felvételizni; nem tudom, hogy legyek e  anarhista még öt évig Kaposváron, bár most már anarhista leszek, minden üvegajtót berugok, ha elzárja Ám-at Bém-től, csak az lesz a mesteri ebben, hogy a kolisok és a csókafélék érteni fogják, miért rugdosok